Sziasztok!!:) Lassan 100 megtekintés.. Én már ennek is örülök:)))) És köszönöm.. itt lenne a második fejezet. Remélem tetszik :D Jó olvasást^^
(egy picit változtattam a külsőn.. hogy tetszik?!)
(egy picit változtattam a külsőn.. hogy tetszik?!)
"-George - ennyi csúszott ki a számon..."
Johnnal kezet rázott utána meg felém fordult.
- Szia - villantott egy 1000Watt-os mosolyt majd megölelt. Nah jó. Ennél nagyobb meglepetés nem érhetett A tavaly nyár óta nem láttam. Március van. Több mint fél éve nem láttuk egymást. Nyáron többször is meglátogatott. a Kick-Ass forgatása óta nagyon jóba voltunk. Nem lehetett minket szétválasztani. Mindig egymáson lógtunk. Ez tartott 2 hónapig. Ő vissza jött Londonba én meg Amerikában maradtam. Terveztem, h eljövök hozzá, de nem volt időm. Sajnos. De most végre eljövök erre ő előbb lép mint én. Igazából nem is jutott eszembe... Milyen hülye vagyok. Az ölelését viszonoztam majd elhúzódtunk.
- Minek az a napszemüveg? - mutattam a kezében lévő tárgyra.
- Miért ne? - nézett rám - meg amúgy is, nekem olyan jól áll! - egy laza mozdulattal visszatette a szemüveget, a távolba meredt. Már csak az CSI betét dala kéne és elmenne nyomozónak.. - Nah pattanj be a kocsiba. Elviszlek egy 5 csillagos szállodába ahol kaviárt reggelizel és folyékony aranyt kennek a kenyeredre - vezetett el a kocsihoz. Kinyitotta nekem az ajtót is. Milyen udvarias... Behuppantam és bekötöttem a biztonsági övet amíg bepakolták a csomagomat a csomagtartóba. Egy 10 perc után George is beszállt és indította is a motort.
- John? - kérdeztem a göndör fiútól.
- Ő taxizik. Nem akarja, hogy elvigyem. Nem tudom mitől fél. 80-al a legjobb bevenni a kanyarokat.. - nevetett egyet, míg én csak nagy szemekkel néztem rá. - Nyugi, csak hülyülök. - nevetett tovább. Próbáltam én is mosolyogni és elhinni, hogy tényleg csak hülyül..
10 perc múlva csak csöndben ültünk egymás mellet. Ez már az úgy nevezett 'kínos csönd' amit én szakítottam meg:
- George - egy pillanatra rám nézett, de utána csak az utat pásztázta. Nem mondott semmit szóval inkább belekezdtem - Ugye az az 5 csillagos szálloda, amiről beszéltél, az igazából a lakásod igaz? - egy apró mosolyt véltem megjelenni az arcán - A kaviár az a tejbegríz, a folyékony arany pedig a nutellát jelenti ugye? - felnevetett. Úgy nevetett, hogy nekem is mosolyognom kellett rajta:)
- Majdnem - vakarta meg a tarkóját.. Ezt nem értem. Lehet nem viccelt és tényleg kaviárt kapok reggelire. Vagy nem is 5 csillagos szálloda hanem csak 4. Lehet egy pottyantós van az aranyvécé helyén... Taláááán. A furcsa gondolattól egy mosolyt ejtettem.
- Hogy érted ezt?:o
- Majd meglátod - abban a pillanatban egy óriási ház előtt parkolt le a kocsi. George kiszállt és kivette a csomagokat. - Jössz? - nézett rám.
- Persze - kipattantam a kocsiból majd utána mentem.
Egy kis idő eltelt míg George előkereste a kulcsokat és kinyitotta az ajtót. Amikor beléptem egy hatalmas barna árnyalatú folyosó várt bennünket. Levettem a cipőm és a kabátom majd megálltam az ajtóba. Mint a 3 éves kisgyerek aki nem mer bemenni, anyukája nélkül.
- Ugye nem fogsz ott állni egész végig? - nevetett. Megint.
- Nem - mosolyogtam rá, majd megindultunk a nappali felé. Vagyis azt hiszem a nappali volt, mert körülbelül 10 másodpercre láttam. a barna árnyalatok is itt megvoltak. Annyira emlékszem, hogy belépek. George ledobja a cuccom a fotelbe majd 3 ember tekintete rám szegeződik. Két ugatás. Egy nagy koppanás, én meg a földön fekszem. Eszméletlenül...




