2014. február 22., szombat

2. rész

Sziasztok!!:) Lassan 100 megtekintés.. Én már ennek is örülök:)))) És köszönöm.. itt lenne a második fejezet. Remélem tetszik :D Jó olvasást^^
(egy picit változtattam a külsőn.. hogy tetszik?!)

"-George - ennyi csúszott ki a számon..."

Johnnal kezet rázott utána meg felém fordult.
- Szia - villantott egy 1000Watt-os mosolyt majd megölelt. Nah jó. Ennél nagyobb meglepetés nem érhetett A tavaly nyár óta nem láttam. Március van. Több mint fél éve nem láttuk egymást. Nyáron többször is meglátogatott. a Kick-Ass forgatása óta nagyon jóba voltunk. Nem lehetett minket szétválasztani. Mindig egymáson lógtunk. Ez tartott 2 hónapig. Ő vissza jött Londonba én meg Amerikában maradtam. Terveztem, h eljövök hozzá, de nem volt időm. Sajnos. De most végre eljövök erre ő előbb lép mint én. Igazából nem is jutott eszembe... Milyen hülye vagyok. Az ölelését viszonoztam majd elhúzódtunk.
- Minek az a napszemüveg? - mutattam a kezében lévő tárgyra.
- Miért ne? - nézett rám - meg amúgy is, nekem olyan jól áll! - egy laza mozdulattal visszatette a szemüveget, a távolba meredt. Már csak az CSI betét dala kéne és elmenne nyomozónak.. - Nah pattanj be a kocsiba. Elviszlek egy 5 csillagos szállodába ahol kaviárt reggelizel és folyékony aranyt kennek a kenyeredre - vezetett el a kocsihoz. Kinyitotta nekem az ajtót is. Milyen udvarias... Behuppantam és bekötöttem a biztonsági övet amíg bepakolták a csomagomat a csomagtartóba. Egy 10 perc után George is beszállt és indította is a motort.
- John? - kérdeztem a göndör fiútól.
- Ő taxizik. Nem akarja, hogy elvigyem. Nem tudom mitől fél. 80-al a legjobb bevenni a kanyarokat.. - nevetett egyet, míg én csak nagy szemekkel néztem rá. - Nyugi, csak hülyülök. - nevetett tovább. Próbáltam én is mosolyogni és elhinni, hogy tényleg csak hülyül..
10 perc múlva csak csöndben ültünk egymás mellet. Ez már az úgy nevezett 'kínos csönd' amit én szakítottam meg:
- George - egy pillanatra rám nézett, de utána csak az utat pásztázta. Nem mondott semmit szóval inkább belekezdtem - Ugye az az 5 csillagos szálloda, amiről beszéltél, az igazából a lakásod igaz? - egy apró mosolyt véltem megjelenni az arcán - A kaviár az a tejbegríz, a folyékony arany pedig a nutellát jelenti ugye? - felnevetett. Úgy nevetett, hogy nekem is mosolyognom kellett rajta:)
- Majdnem - vakarta meg a tarkóját.. Ezt nem értem. Lehet nem viccelt és tényleg kaviárt kapok reggelire. Vagy nem is 5 csillagos szálloda hanem csak 4. Lehet egy pottyantós van az aranyvécé helyén... Taláááán. A furcsa gondolattól egy mosolyt ejtettem.
- Hogy érted ezt?:o
- Majd meglátod - abban a pillanatban egy óriási ház előtt parkolt le a kocsi. George kiszállt és kivette a csomagokat. - Jössz? - nézett rám.
- Persze - kipattantam a kocsiból majd utána mentem.
Egy kis idő eltelt míg George előkereste a kulcsokat és kinyitotta az ajtót. Amikor beléptem egy hatalmas barna árnyalatú folyosó várt bennünket. Levettem a cipőm és a kabátom majd megálltam az ajtóba. Mint a 3 éves kisgyerek aki nem mer bemenni, anyukája nélkül.
- Ugye nem fogsz ott állni egész végig? - nevetett. Megint.
- Nem - mosolyogtam rá, majd megindultunk a nappali felé. Vagyis azt hiszem a nappali volt, mert körülbelül 10 másodpercre láttam. a barna árnyalatok is itt megvoltak. Annyira emlékszem, hogy belépek. George ledobja a cuccom a fotelbe majd 3 ember tekintete rám szegeződik. Két ugatás. Egy nagy koppanás, én meg a földön fekszem. Eszméletlenül...

2014. február 13., csütörtök

1. Rész

Sziasztok! Hát itt lenne az első rész... Remélem tetszeni fog mindenkinek:) Jó szórakozást! Xx

Éreztem ahogy a nap égeti a bőrömet. A L.A.-i időhöz képes nagyon meleg volt. Az ég kék színű Cabrio bőrüléséhez már odapörkölődtem. Már nagyon unom az utazgatást. Egyik helyről a másikra csak mert egy rohadt filmet akarnak forgatni. Igaz itt csak átutazóban voltunk de akkor is. Már nagyon-nagyon-nagyon unom. Most épp a reptérre tartunk mert Londonba kell utaznunk mivel ott fogatják a filmet.
Vigyázz, kész, fuss! Ez a címe. Egy újabb horror film. Nagyon fel vagyok kapva ilyen témákba. Az első szerepemet is egy horrorban kaptam meg. (Amíg a nap fel nem kel) Szerintem a filmben van egy kis eredetiség. De csak egy nagyon kicsi.
Egy család költözik London utcáiba. Teljesen átlagos emberekről van szó. De már az első éjszaka Fay (ez leszek én) furcsa dolgokra lesz figyelmes. A lány legelsőnek nem mer senkinek se szólni a jelenségekről, Mivel azt hiszi, hogy őrültnek titulálják. De egy idő után Fay nem tud meglenni a szobájába. Hangokat hall. Beszélnek hozzá. Azt akarják, h szabadítsa ki őket. Fay legelsőnek nem akarja elhinni de egy idő után már nem tudja eltitkolni. Addig nyúzza szüleit amíg ki nem derítik, hogy mi történt a házban. Amikor megtudják, hogy egy bérgyilkos lakott a házban, Fay szülei kezdik elhinni, hogy mit magyaráz a lányuk. El akarnak költözni de Fay nem mehet. A szellemek itt tartják. A lakás egy egyik pillanatról a másikra felfordul. Mikor már csak egy hajszál választotta el őket a 'szabadságtól' Fay-t megszállják és megöli szüleit és bátyját is Ő pedig a mélybe ragad. Miután ráeszmél, hogy mit tett végez saját magával is...
Igazából ezt inkább jobban mondanám Thrillernek mint horrornak, de az író tudja.
- Chloe - A fejem a vezetőülésen ülő menedzserre kaptam Johnra. - Ha még nem vetted észre, vagy 5 perce arra várok, hogy kiszállj.
- Ohh, bocsi. - húztam a szám majd kiszálltam. Megfogtam egy bőröndöt és húztam magam után. John vagy két háromszor ekkorával birkózott. - Mi lesz a kocsival?
- Majd utánunk hozzák. Ne aggódj. - mosolygott majd előre tört a tömegbe.
Sóhajtottam majd utána tolakodtam. Nem mondom, h valami álom volt sok izzadt emberke, vagy üvöltő kisgyerek mellett tolakodni. Egy nagydarab ember még meg is taposott, de le van sz*rva. (meg.j. bocsi a csúnya szavakért). Mikor átverekedtük magunkat a mágneses kapun akkor még jobban siettünk, mert körülbelül volt két percünk, hogy elérjük a repülőt. Rohantunk, ahogy csak tudtunk. Leadtuk a bőröndöket és a Kapu felé rohantunk. Gyors a jegyes nénike kezébe nyomtam a papírt amit vagy fél órája szorongatok, majd siettünk helyet foglalni.
Én az ablak mellet ültem, míg John csak a középső sorban kapott jegyet. Az út borzasztó lassan telt. 8 óra egy repülőn egy horkoló nagypapa mellet, nem valami kellemes. De a kilátás csodálatos volt. Az út legelején a felhők felett repültünk. A felkelő nap sugarai hangulatossá tette az egészet. Sárgás-pirosas színben pompázott az egész. Egyszerűen gyönyörű, nincs más szó rá. Kivéve azt, hogy csodaszép, káprázatos, elbűvölő... meg más szinonimák. Egy idő után eltűntek a felhők és rám tört az álmosság. Nyújtóztam egyet, bedugtam a fülest a fülembe majd lassan az elaludtam.

***

~Kérjük Kedves utasainkat, kapcsolják be az öveiket. Megkezdjük a leszállás~
A hangosbemondó, orgazmus keltő hangjára ébredtem... Kellemes mit ne mondjak. A fejem balra fordítottam, hogy megnézzem Johnnak sikerült e fent maradnia utazás közben. Ha azt is hittem, hogy fent van akkor nagyon tévedtem. Még nagyban aludt. Mellette egy kisgyerek játszott a kisautójával. Nem volt valami halk, de John ilyen. Mindig, minden körülmények között tud aludni. Bár hol is legyünk. Mosolyogtam egyet, majd kinéztem az ablakon. Megint. A kilátás itt is szép volt, de az időjárás nem valami kellemes.
A megszokott túlzottan meleg idő átváltozott. Eső illat és túlzottan párás levegő várt minket. Én igazából nagyon örültem egy kis változásnak. Nem vagyok az a kényes porcelán baba, mint ahogy egyes színészek vannak ezzel. Egy 17 éves lány vagyok, aki túl hamar csöppent bele a hírnévbe. De ettől ugyan olyan átlagos lány vagyok mint a többi 17 éves átlagos lány.
Lassan araszolva léptem a tömegbe Johnnal. Igazából eddig tartott az amit tudtam. Nincs tovább. Nem tudom hol forgatunk, hol szállunk meg. Semmit. Ilyen sem volt még.
- És innen hogyan tovább? - néztem a szőkésbarna hajó menedzseremre. Csak egy mosolyt eresztett majd tovább ment. - Hahoo!!
- Én az egyik rokonomnál fogok megszállni. A forgatás pedig 5 nap múlva kezdődik. Addig ismerkedsz a várossal. - mosolygott majd kiment a bőröndökkel a repülő tér elé és mintha várna valakit, vagy valamit. Talán taxit hívott.
- De várjunk - megálltam mellette és felé fordultam. - Én hol fogok addig megszállni? Megyek veled? Vagy hotel? - Ő csak rázta a fejét.
Kérdezni akartam még de inkább elhallgattam. Tudtam, hogy nem fogja elmondani. Akkor valami vagyon nagy meglepetés akar lenni az a személy, vagy csak nem bírom, ezért nem mond semmit. Megrántottam a vállam, de abban a pillanatban egy fekete Range Rover parkolt körülbelül 5 méterre tőlünk. John a kocsira kapta a fejét. Ebből gondoltam most érkezett meg az akivel túl kell élnem a forgatást...
Egy fekete pólós göndör hajú fiú szált ki napszemüveggel a szeme előtt. A szemöldököm ráncoltam. Be van borulva. a napnak híre sincs de napszemüveg azért rajta. Gratula, bárki is vagy. A pasas közeledett felénk. Olyan érzés fogott el mintha ismerném. Biztos láttam valahol. De nem vagyok benne biztos. Megállt előttünk majd levette a napszemüveget és köszönt. Johnnal kezet fogott majd felém fordult.
- George - ennyi csúszott ki a számon...

Köszöntő, plusz egy kis bevezető!

Köszöntök mindenkit ak erre tévedt!:) Kicsit furcsa összeállítás... tudom de szerintem tetszeni fog. Bár nem tudom milyen az ízlésetek szóval majd döntsétek el ti:)

Chloe már számos filmben szerepelt. Ez úgy gondolja Megint csak egy szokásos forgatás lesz. Egy unott hotelban eltölti azt a 3 hónapot Londonban, majd haza jöhet. De nem. Új szoros barátságra tesz szert egy régi ismerősben George-ban és barátaiban. De egy idő után minden megváltozik. Chloe vonzódni kezd az egyik fiúhoz, nem akarja sem magának, sem másnak, be vallani valós érzelmeit. De sok az a 3 hónap. Bármi megtörténhet...
Az első részt holnap rakom fel... megköszönném, ha kapnék visszajelzéseket:)

És itt lennének a szereplők:

Chloe Grace Montez



George Shelley



Josh Cuthbert

 


 JJ Hamblett


Jaymi Hensley